Ujvári Pál (1943–2024) kollégánk 80 éves korában, 2024. március 5-én elhunyt. 2004 és 2013 között tanított történelmet iskolánkban. Az alábbi méltatást még az általa oly kedvelt és tisztelt Hámori Veronika igazgatónő írta róla.
Híre már hozzánk kerülése előtt eljutott a Fazekasba, szakos kollégái korábban is tisztában voltak avval, hogy az ország egyik legtapasztaltabb, legnagyobb tudású, a szakmailag legkiválóbbak szűk körébe tartozó történelemtanára. Ismertsége szakmai életútján és teljesítményén alapult, saját személyét és munkásságát sohasem tolta előtérbe, mindig szerény, derűs és visszahúzódó maradt.
Sokféle iskolában megfordult, ismerte a szakközépiskolák, az átlagos gimnáziumok és az elitbe tartozók világát, s a Fővárosi Pedagógiai Intézet egykori – mindig jóindulatú, mindig segítőkész – szaktanácsadójaként nagyon sok tapasztalatot halmozott fel különféle diákokról és tanárokról. Nagyon kevesen lehetnek, akik nála jobban tudták, kinek, hol, mit és hogyan lehet, kell tanítani. Évekig készített és javított érettségi feladatsorokat is.
Azt, hogy milyen tudásanyag birtokában tanított, tankönyveinek sokaságából is megítélhetjük. Az ókortól a 20. századig mindegyik korszakkal foglalkozott, egyformán magas színvonalon, de még az átlagos képességűeknek is egyaránt emészthetően, tanulhatóan. Ujvári Pál az a kolléga volt, akire a munkaközösség mindig számíthatott: ha csupán helyettesíteni kell, ha valamelyik emléknap vagy műsor megszervezéséről esett szó, ha mozilátogatás volt a program vagy éppen a film megbeszélése, ő mindig készen állt.
Tudjuk (elvi síkon), hogy nincs az a tanár, akit mindenki szeret. Ennek ellenére a gyakorlatban soha rosszat nem hallottunk róla; se diák, se tanár, se szülő részéről. Minden tanítványa nagyra értékelte tárgyszerűségét, széleskörű ismereteit, és nyelvtudását. Kedvelte és ismerte a diákjait, szelíden, de határozottan fordult feléjük, nem éppen bő lére eresztett mondanivalóját gyakran finom humor, bölcsesség és emberszeretet szőtte át. Udvariasságával, ahogyan kis meghajlással köszöntötte ismerőseit, egy letűnt kort idézett meg. Úriember volt.
Emlékét megőrizzük!